Írta: Kovács István

A kárhozott…

 

Légy átkozott, ha legféltettebb kincsem bántod,

Légy átkozott, ha oktalan rá szólsz,

Légy átkozott hazug szavaid miatt,

Légy átkozott, ha mindent csak magadnak akarsz!

Mit gondolsz ez meddig tart?

Satnya léted egyetlen értelme,

Mások életének megkeserítése!

Butaságod leplezése, gyengeséged elfedése,

Mások hazug befeketítése...

Ki vagy te, hogy ezt meg tehesd?

Ki vagy, hogy ítélkezz?

Mit gondolsz, ez mire jó?

Elég kárt tettél nem gondolod?

Nemzetségeket tettél tönkre.

Két vérvonalat mérgeztél meg!

Életeket keserítve, éled boldog életedet!

Hát gratulálok kedves!

De egyet ne feledj:

Majd eljön az a nap, amikor te szenvedsz!

Sötét lesz és hideg,

Fázni fogsz és dideregsz,

Egy padon húzod meg majd magad, mint egy csöves.

S majd kiket bántottál életedben,

Arra fele mendegélnek,

S padon fekvő csöves lényedbe,

Egy jó nagyot belerúgva,

Törlesztik a kárt, a fájdalmat, a kint, amit okoztál!

Addig is légy átkozott,

Hisz sorsod úgyis kárhozott!

S most nézz a szemembe!

Kérlek, most nevess!

Ugye-ugye, nehéz az élet!

 

Oldal: Műveim
Kovács István: Egyéni MeglátásOm - © 2008 - 2024 - egyenimeglatasom.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat