Írta: Kovács István

A magány…

Fekszel az ágyadon és meredten nézed a tévét. Egy számodra ismeretlen film megy benne.

Egyáltalán nem érdekel, de mégis nézed. A takarót jól a nyakadba húzód! Csak a szemeid látszanak ki. A szemek, amik meredten pásztázzák a tévé képernyőjét! Megszokásból nézed! Hogy ne érezd magadat annyira egyedül. De mégis magányos vagy! A távirányító után nyúlsz!  Felhangosítod a tévéd. Talán, ha hangosabban hallgatod, nem fogod érezni a magányt. De hiába.

                Oldalra fordulsz, és a falat bámulod. Valami hiányzik, tudod. Valami nincs veled, aminek melletted lenne a helye. Oly felfoghatatlannak tűnik számodra a hiány elfogadásának ténye, hogy ismételten kísérletet teszel a magány elűzésére! Kikászálódsz ágyadból és egy üveg bort kibontasz. Először egy pohárral, majd még eggyel iszol és így tovább. Mígnem kiürül az üveg! Az üres üveget leteszed. Bár már érezted az utolsó pohárnál, hogy az nem kellene, mégis megittad. Elnyúlsz az ágyon. Forog veled minden! Roppant mód szédülsz! S már bánod, hogy ittál. Hiába! Már megtetted!

De a gondolat, a fránya gondolat még mindig ott motoszkál a fejedbe. De talán most még jobban és intenzívebben. Magam vagyok!- mondogatod hangosan. Magad vagy! Tudod! S ezzel a gondolattal szenderülsz mély álomba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Gondolatok I.
Kovács István: Egyéni MeglátásOm - © 2008 - 2024 - egyenimeglatasom.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat